Az agarászás
2005.01.22. 14:57
"A hobbik talán egyidősek az emberiséggel. Ebben az esetben a "hobbik" alatt nem a bélyeg- és telefonkártya gyűjtést vagy a snowboardozást értem, inkább játékokra, sportokra gondolok. Az ember egyik legősibb tevékenysége a vadászat..."
Régi idők hobbija - Agarászás
A hobbik talán egyidősek az emberiséggel. Ebben az esetben a "hobbik" alatt nem a bélyeg- és telefonkártya gyűjtést vagy a snowboardozást értem, inkább játékokra, sportokra gondolok. Az ember egyik legősibb tevékenysége a vadászat. Természetesen először fő célja az élelemszerzés volt. E cél az idők folyamán igencsak átalakult. Napjainkban már "csak" egy sport, amit a régi időkhöz képest nagyon kevesen űznek.
Nem így volt ez a XVI-XVII. században. Akkoriban boldog boldogtalan vadászott. Mi most a boldogokkal - vagyis a gazdagokkal - fogunk foglalkozni, mert számukra volt a vadászat hobbi és nem a létfenntartás egyik módja. A vadászat azonban egyáltalán nem úgy zajlott akkor, mint manapság. Nem egy vadászt kell elképzelnünk, aki hátára kanyarítja puskáját, nyakába akasztja távcsövét, magához vesz némi szendvicset és egy termosz meleg teát, miután megkérdezi az irodában, hogy hol és mire vadászhat, majd egész éjszaka ül egyedül a kijelölt magaslesen és lelövi az engedélyezett mennyiségű (1 darab) nyulat. A régieknek más volt a temperamentumuk, így ezt a sportot is más mentalitással űzték.
Nagyon népszerű volt akkoriban az agarászás. "Az agarakban a régi uraknak nagy gyönyörüségük volt." Minden úrnak több is volt ezekből a vékony, kecses és gyors kutyákból. Akkori krónikák szerint I. Abafi Mihály fejedelem óljaiban több mint száz kutyát tartottak. A legjobbakat - a "palotás agarakat"- kényeztették. Ezek az ebek gyakran bent éltek a házban, sőt sok úr saját tenyeréből etette kedvenceit. Az urak általában külön erre a célra betanított vadászlovakon jártak vadászni. Ha messzebb volt a vadászterület, a kutyákat szekerekkel szállították oda, nehogy idő előtt kifáradjanak. Ezután a hajtók felverték a vadakat, majd utánuk eresztették a kutyákat.
Két külön agárfajtát használtak. Az egyikkel csak kisebb vadakat, főleg nyulakat, őzeket, rókákat fogtak. Az erősebb kutyákat azonban nagyobb állatokra, - úgymint szarvas, farkas(!), medve(!), hiúz(!) - is ráengedték. Ekkor azonban a kutyák csak felzavarták, kifárasztották és a vadászok felé űzték a kiszemelt vadat. Thököly Imre egyszer például elfogott egy kölyök medvét agarai segítségével. Ha több úr együtt vadászott, előfordult, hogy agárversenyeket is tartottak. A kutyákat egyszerre engedték el ugyanarról a helyről, ugyanarra a vadra. Értelemszerűen az az úr győzött, akinek agara elkapta a zsákmányt.
I. Rákóczi György erdélyi fejedelem szeretett szenvedélyesen agarászni. "I. Rákóczi György egyszer Nagyvárad környékén agarászva, egy nap alatt kilencven nyulat és három őzet fogatott, ami azt jelenti, hogy ennyi agarat kellett kivinni egy-egy vadászatra." Annyira köztudott volt e hobbija, hogy egy meghiúsult merényletet éppen agarászás közben akartak elkövetni ellene. II. Lajos király is nagy híve volt ennek a sportnak. Több száz állatból álló falkáját a Csepel-szigeten lévő ólakban helyezte el. "Ha vadászemberek jó időben lóháton utaztak, agarakat és sólymokat is vittek magokkal, hogy útközben nyulat, fürjet fogogatva mulassanak." Ebből is látszik, hogy egy régi magyar úr mindig, mindenhol és mindenre vadászott, ami mozgott.
|