Mindenekelőtt derítsük ki, mi is a bestiárium meghatározása! Az irodalomtudomány
a középkori állatkönyveket illeti ezzel a névvel, amelyekben elképzelt, mesés-legendás állatalakokról, illetve ismert állatok allegorikus sajátságairól van szó. Vagyis ezek nem természettudományos művek, hanem a keresztény üdvtörténet szemszögéből veszik sorra az egyes állatok szimbólumértékét. Eszerint minden leírás hordoz valamilyen erkölcsi tanítást.
Ugye mindnyájan hallottatok az ősemberek barlangfestményeiről? Az állatokhoz a legkorábbi időktől fogva szimbolikus jelentéseket kapcsoltak. Az állatvilág átfogja az egész univerzumot: az ég, a levegő ura a sas, a földé az oroszlán, a vízé, vagyis a föld alatti világé, az alvilágé, a bálna. Az ősember rémülettel, ugyanakkor csodálattal tekintett a sajátos képességekkel rendelkező állatokra. Elsősorban a ragadozók jelképezték a természet egyszerre hatalmas és féktelen, céltudatos és cselekvő erejét. A későbbi időkben az állatokat egyre több, emberekre jellemző tulajdonsággal ruháztuk fel. Már a Kr. előtti 6. században létrejöttek Aesopus meséi, melyekben már a gúny eszközét is igénybe veszi, hogy emberi gyarló tulajdonságokat leleplezzen.

Valamikor a Kr. utáni 2. század tájékán keletkezett a Physiológus, a minden bestiáriumok ősének tekintett mű. Keletkezésével kapcsolatban sok a bizonytalanság: talán Alexandriában készült, görögül írták, ismeretlen a szerzője. Számtalan nyelvre lefordították: latin, arab, örmény, bolgár stb. változatok készültek belőle. Az évszázadok során terjedelme nőtt, egyes állatok leírása is változott, másokat töröltek. A későbbi szerzők - mint például a 6-7. században élt püspök, Sevillai Izidor - enciklopédikus munkáikban sokat merítettek a Physiológusból, amelyek igazán népszerűek a középkorban lettek. A bestiáriumokat a 12-13. századi keresztény Európa fontos és értékes könyvei között tartjuk számon. A bestiáriumoknak verses és prózai változatai is léteznek, s szerencsénkre sokukat gazdagon illusztrálták is. A legrégebbi francia vadállatmese-gyűjtemény szerzőjét ismerjük: Philippe de Thaon 1120 körül fordította feltehetően latinból, 38 fejezetben mutat be érdekes lényeket. Híres mű még a normann költő, Gervaise bestiáriuma, mely a 12-13. század fordulóján keletkezett.

Honnan lehetnek az ezekben a könyvekben szereplő lények ismerősek számotokra? Onnan, hogy mind a mai napig ezekből merítenek a fantasy-könyvek, a szerepjátékok, stb. Még a népszerű Harry Potterben is tálalhatunk olyan teremtményeket, amelyeket már évszázadok óta "ismerünk".
Nézzük sorra, betűrendben ezeket a bestiákat!

BAGOLY
Különösen kedveli a romos helyeket, gyakran elbújik a fény elől. Tisztátalan, nemtörődöm állatnak tartották, amelyik összepiszkítja saját fészkét. Egyesek szerint hátrafelé repül. Amikor valaki halálának közeledtét érzi, hangos kiáltással jelzi azt. Éjszaka vadászó ragadozó madár. Jelentései szerint két bagolyfajtát különböztethetünk meg. Általában a kistestű kuvikhoz kapcsolódnak a negatív jelentések, míg a fülesbagoly a pozitív értékek hordozója.
A keresztény allegorikus jelrendszerben gyakran a zsidókkal azonosították, akik Krisztus tanításának fénye helyett a sötétséget választották. Az ókeresztény ábrázolásokon a hitetlenséget, a harácsolás és a restség bűnét jelenti; a romantikában a démonikus erők szimbóluma. Szt. Jeromos attribútumaként a bölcsességre utal. Ugyanakkor napjainkig megmaradt a tudással kapcsolatos értelmezése: az éjszakát átvirrasztó tudósok és diákok madara.

BÁLNA
Az óceán legjellegzetesebb állata. A vizek hatalmát, az egyéni és univerzális regenerációt, de az elnyelő sírt is képviseli. Más állatokhoz (pl. elefánt, teknős) hasonlóan a világ hordozója. Ősi legendák szerint (pl. Szindbád hajóstörténeteinek egyikében) a tengerészek szigetnek nézték a tengerben úszó bálnát, kikötötték hozzá a hajót, és az állat lehúzta őket a mélybe. Ezekben a legendákban a Gonosz szimbóluma, amely a kárhozat felé vonja az embereket. Gyomra halál és újjászületés. A Jónás prófétát elnyelő nagy halat is tekintették bálnának.
A kereszténységben az ördögöt jelenti; állkapcsa a Pokol kapuját, gyomra pedig a Poklot. Morális jelentése: akiknek gyenge a hitük, és átengedik magukat az édes földi érzéki vágyaknak, azokat elnyeli a gonosz.