Állati kiruccanás a világűrbe

Szép lassan összeverődik a kis csapat, és máris startra készen várják a kilövést. Igen, igen jól hallottad, az űrbe megyünk. Na, nem mi, hanem az a néhány édes kis állat, akiknek megadatott, hogy kitekintsenek az univerzumba. S míg ők fenn keringenek a magasban, addig mi itt lent bemutatjuk nektek az állatvilág első űrhajósait.

Hát, nézzük a nagy utazókat, akik megjárták a világűrt. A legelső állatokkal megpakolt űrhajót, pontosabban rakétát 1948-ban az amerikaiak lőtték fel. A fedélzeten altatásban lévő majmok és egerek utaztak, akik sajnos a berendezések meghibásodása miatt nem élték túl a kiruccanást.
A négy évvel később kilőtt rakétán utazó egerek és majmok már sokkal szerencsésebbek voltak. 64,5 méter magasra emelkedtek, 3200 kilométeres sebességgel utaztak és 2 percnyi gravitációs kaland után szerencsésen landoltak.
Mindezen kísérletek Amerikában folytak. De ha már Amerika szóba került, nem szabad megfeledkeznünk a másik űrhajós nagyhatalomról, Oroszországról.
Az ő legnagyobb állat űrhajós szaktekintélyük Lajka, a kutya volt. 1957-ben került sor első Földön kívüli utazására.

Lajka kutya, az oroszok nagy kedvence négy napig kísérhette figyelemmel a világűrben lejátszódó folyamatokat. Sajnos a negyedik napon a kabin túlmelegedett a levegő, pedig elfogyott. Így a kutyusnak esélye sem volt a túlélésre. Az űrkabin még öt hónapig keringett a Föld körül, míg a légkörbe zuhanva fel nem robbant.
Az oroszok, azonban nem elégedtek meg ennyivel, és újabb kutyákat küldtek a világűrbe. Belka és Sztrelka 1960-ban jutottak fel a magasba. Hozzájuk csatlakozott még negyven egér, két patkány és jó néhány növény is. Az ő utazásuk sikerrel végződött, és Sztrelka annyira élvezte a kirándulást, hogy visszatértekor hat kutyakölyöknek adott életet.

A kezdeti sikereket újabbak sajnos nem követték. Az 1960-ban fellőtt műholdon utazó Pcselka és Muska, valamint a műhold legénysége technika hibák miatt felrobbant a légkörben.
S hogy Gagarin se maradjon ki a történetből, a tizedik Szputnyikon utazó kutyát ő nevezte el kis csillagnak. Az ő küldetése sikeres volt, és a földet érésre sem volt panasza.
S ha már a kutyákat említettük, essen néhány szó az ősi ellenségről, a cicákról is. Az első űrmacskát Párizs egyik utcáján szedték össze. A Félix nevű macskát 1963-ban lőtték fel Algériából. A cicus fejébe egy elektródát ültettek, amely közvetítette az agyi impulzusokat a földi központ felé. Az állat túlélte az űrutazást, és saját kis ejtőernyőjével landolt a Földön. De hát, mint tudjuk, a macskáknak kilenc élete van.

Amerikában a majmok vették át az űrutazásban a főszerepet. Sőt, ők még komoly kiképzésben is részesültek a fellövés előtt. Az állatoknak megtanították, hogy az adott időben melyik kart kell meghúzni. Ha sikeresen végezték el a feladatot, akkor étellel jutalmazták őket, ha pedig rosszul teljesítettek, akkor egy kisebb fajta áramütés volt a büntetés. A kísérletek azt bizonyították, hogy az állatok gyorsabban és pontosabban végezték el a feladatot, mint az emberek.
Az első majom 1959-ben jutott ki a világűrbe. Samet 84 kilométer magasra lőtték ki. A sikert egy újabb sikerrel koronázták. Miss Samet, Sam párját szintén kilőtték egy hónappal később az űrbe.

1961-ben egy újabb vállalkozó szellemű csimpánz keringhetett a Föld körül. Ő volt Ham. Ham már 250 kilométer magasságba jutott el, és 662 kilométerrel arrébb az óceánban landolt. De nem sokáig kellett a vízben csücsülnie, mert a haditengerészek néhány perc múlva kihalászták az óceánból.

Az állatokkal való kísérletezés a kilencvenes években egyre nagyobb méreteket öltött. Már nemcsak a kutyák, macskák, majmok járhattak a Földön kívül, hanem egy kisebb fajta Noé bárkája indult útjára a világűr felé. 1992-ben darazsak, legyek, 1998-ban pedig már kabócák, csigák, halak is átélhették a súlytalanság állapotát.