A több mint huszonötezer halfaj közül eddig huszonkettőről bizonyosodott be, hogy testüket vagy annak egy részét melegen tartják. A tonhal a teljes szervezetét felmelegíti, míg a kardhal (Xiphias gladius) csak a szemét és az agyát. Egyik szemmozgató izma csak a hőtermelést szolgálja. A jelenséget magát már évekkel ezelőtt felismerték, csak az okát nem lehetett tudni. A brisbane-i Queensland Egyetem kutatói, Kerstin Fritsches vezetésével Hawaii közelében végeztek vizsgálatokat. Kardhalakat és tonhalakat fogtak ki, eltávolították retinájukat (a szem ideghártyája), és ezzel kísérleteket végeztek. 5 és 25 Celsius fok között melegítették a retinákat, és közben vizsgálták, hogy milyen sebességű villanó fényeket érzékel még különállónak. Azt tapasztalták, hogy minél melegebb a szem, annál jobban képes differenciálni az egyes fénypontokat – különösen a kardhal esetében. Míg a tonhal retinájának melegítésével az észlelőképesség kb. háromszorosára javult, addig a kardhalnál tízszeres fokozódás volt megfigyelhető. E jelenség hátterében valószínűleg az áll, hogy a hőmérséklet növekedésével fokozódik az idegek jeltovábbításának sebessége. Erre nagy szükség van, hiszen a kardhalak olyan környezetben élnek, ahol a zsákmány ritkán bukkan fel, és általában nagyon gyorsan mozog. Ha látási zavarok miatt gyakran sikertelenül vadászik, könnyen éhen pusztulhat. A kardhal tehát egyszerűen „nem engedheti meg magának”, hogy lassan érzékelje a fényjelenségeket.