A dalmata
2005.01.25. 15:23
Egy olyan kutyafajtán a sor, mely már-már klasszikusnak számít. Mert ha elkezdenénk mesélni a cane corso-ról, a shar peiről vagy netán a welsh corgi kutyusról, sokan csak értetlenül néznének, főként, ha nem értenek annyira a kutyákhoz. Ha viszont a dalmata nevet ejtjük ki, nincs olyan ember, aki ne a fehér, fekete pöttyös kutyusokra gondolna azonnal.
A fajtának annyiban óriási volt a szerencséje a népszerűség szempontjából, hogy a világszerte ismert és ráadásul kedvelt, édes kutyatörténet, a 101 kiskutya őt választotta főszereplőjének, mely nemcsak Walt Disney-rajzfilmként, de filmváltozatban is körbejárta már a világot. Hogy a történet írója miért éppen a dalmatákat választotta, azt nem tudom, de hogy remek kutyafajtáról van szó, az biztos. Ha mégis többet szeretnél tudni róla, hogy elhidd, íme a bizonyíték:
A dalmata eredete:
A dalmata kutyák eredete Angliába vezethető vissza, de pontos adatok nincsenek arról, honnan és milyen ősöktől származtatható. Bár már ősi egyiptomi fáraók sírjaiban is felleltek olyan ábrázolásokat, melyek a XVI-XVIII. századi dalmataportrékhoz hasonlítanak. Ebből azt a következtetést vonhatnánk le, hogy a dalmaták már több ezer éve kedvelt háziállatok. Templomi krónikák a XIV. századból arra engednek következtetni, hogy a fajta a dalmát tengerpart szomszédságából származik. A legkorábbi utalások egy 1710 körül készített zaostrongi (Dalmácia) freskón találhatók. Thomas Bewick neve fontos a fajta szempontjából, hiszen ő publikált először 1792-ben egy leírást és képet a dalmatáról.
A fajtát Bewick dalmáciai vagy kocsis kutya néven emlegette. Ennek oka az, hogy ez az elegáns állat hagyományosan kísérő kutya volt lovaskocsik mellett, és vagy a lovak mellett vagy a kocsi tengelyei alatt szaladt. Feladata az utasok védelmének biztosítása volt, nehogy támadás érje őket. Miután az autót feltalálták, már nem volt szükség a dalmatára, hiszen a lovaskocsik lassacskán eltűntek. Éppen ezért később lóvontatta tűzoltókocsik mellett kapott munkát. Manapság inkább csak házi kedvenc, de Amerikában mind a mai napig rendőrkutyaként is alkalmazzák. Vadászatra soha nem volt alkalmas, mivel rossz a szaglása.
A dalmata leírása:
A dalmata legelőször is az egyik legelegánsabb megjelenésű, pöttyei miatt különleges mintázatú kutyának számít. A fajta kiegyensúlyozott hatást kelt, s pöttyei félreismerhetetlenül csak őt juttatják eszünkbe. Körvonalai szimmetrikusak. Ha formáját vizsgáljuk, vizslára emlékeztet leginkább. Feje teljesen összhangban van a testével. Bőre a ráncoktól teljesen mentes, stopja mérsékelten hangsúlyos.
A fekete pöttyös egyedek orra mindig fekete, a barna pöttyös egyedek orra mindig barna színű.
Szemei kerekek és közepesen nagyok, tekintete pedig igazán tiszta, intelligenciát, értelmet sugárzó.
A fekete pöttyös kutyusok szemszíne sötét, míg a barna pöttyösöknek a világosbarnától a borostyán színig terjedő skálán bármilyen lehet. A dalmata füle viszonylag magasan tűzött, fejhez simuló. Teste izmos, háta erőteljes, egyenes. A fara enyhe mértékben lejt, mellkasa mély és tágas, de nem túl széles. Hasa a lágyék felé felhúzott. A dalmata farka hosszú, úgy a csánkjáig ér, és bár a tövénél vastagabb, a vége felé fokozatosan elvékonyodik. Mellső végtagjai egyenesek, erős csontozatúak, hátsó végtagjai párhuzamosak.
Mozgásuk annyira könnyed, szabad, ritmusos, hogy a rövid lépés vagy a rendezetlen mozgás a fajtánál hibának számít. Szőrzete rövid, sűrű, kemény, sima és fényes. A szőrzet alapszíne fehér, pöttyözése pedig vagy csak fekete, vagy csak barna, a kettő együtt nem lehet. A pöttyök egyenletesen oszlanak el a testén, átmérőjük úgy 2-3 cm, csak a fejen, farkon és végtagokon kisebbek. Sajnos, a fajtának van egy jellegzetes betegsége, a süketség, mely a dalmaták 20-30%-ára jellemző lehet. A fajta várható élettartama: 10-14 év, marmagassága a kanok esetében: 55-61cm, míg a szukáké: 50-58 cm. Testsúlya: 25-30 kg.
A dalmata tulajdonságai:
A dalmata alapvetően egy roppant intelligens kutya, aki gyorsan tanul, ugyanakkor a makacsság sem áll távol tőle. Érzékenysége fokozott, s a durva bánásmódot évek múltán sem felejti el. Mégis fogni kell, mert az engedékenységet rögtön ki is használja. Hajlamos az önfejűségre, ha látja, hogy a gazdi nem elég határozott. Az idegeneket ugyan jelzi, de barátságos és kedves velük, így házőrzésre nem a legalkalmasabb. Szereti a gyerekeket, s gazdájához rendkívül, talán túlzottan is ragaszkodik. Mozgásigénye hatalmas, bármikor bármennyi futkározásra hajlandó. Ezt azért nem árt megadni neki, mert hajlamos a hízásra. Legszerencsésebb párosítás, ha a gazdi sportos életmódot él.
Ügyes, játékos kedvű és folyton kíváncsi, talán ezért is alkalmas különösképpen agility (ügyességi-gyorsasági) feladatok megvalósítására. Gazdáját, ha tehetné, mindenhová követné. Mivel étvágya hatalmas, és egyáltalán nem válogatós, jó, ha minden nem kívánatos dolgot elteszünk elérhető közelségből. Ilyen például a szemetes, amire ha nem figyelünk, az utolsó darabig szétszedi, és kieszi belőle a maradékokat. Legyen az gyümölcs, kenyér, hús, édesség, bármi, ő elpusztítja. Figyeljünk rá, hogy ne feküdjön érdes felületen, mert a végtagokon a szőre is és a bőre is vékonyabb, ezáltal sérülékeny. A kölykök hófehéren születnek, a pöttyök csak később jelennek meg rajtuk. A dalmatát sokan valódi úriemberhez hasonlítják, aki csendes, érzékeny és jólnevelt. Ha valóban ilyen ez a kutyafajta, csak boldog lehet, aki társként őt választja maga mellé.
|
|