Kis dolgok, nagy dolgok A lakásban tartott macska a szükségét is a lakásban kényszerül elvégezni. Mivel a szobatisztaságra ösztönös hajlama van, ez ritkán okoz gondot: már egészen kicsi korban is a megfelelő helyre végzi a dolgát. Néhány szabállyal azonban érdemes megismerkedni. Fontos a tisztaság! A szennyezett almot a macska elkerüli. Ha az alomtálca nincs kellő rendszerességgel tisztítva, előbb-utóbb valami más helyet keres magának Virágcserép = alomtálca? A nagyobb méretű virágcserepeket a macska szemében semmi nem különbözteti meg az alomtálcától: éppúgy el lehet bennük ásni az ürüléket. Nem vehető rossznéven tőle, ha belepiszkít, viszont ezt valahogy meg kell előzni. El lehet venni a kedvét például azzal, ha kis fadarabokkal tűzködöd tele a virágföld felső rétegét. Nem szívesen közösködnek. Ha több macska él együtt, előfordul, hogy nem szívesen használják ugyanazt az alomtálcát. Ilyenkor többet kell elhelyezni a lakás több pontján. Többszintes lakásban minden szinten legyen alomtálca! Területjelölés. A kandúrok gyakran szagjelzéssel látják el a területüket. Ennek nincs köze a szobatisztasághoz, viszont nagyon kellemetlen tud lenni a lakásban. Sajnos, ha már rászoktak, leszoktatni őket szinte lehetetlen, az ivartalanítás viszont olykor segít a dolgon. Felszerelések, költségek Ha igazán szereted a macskádat, nem szabad sajnálni tőle néhány kis ajándékot, kényelmi cikket, és persze szükség lehet bizonyos hasznos felszerelési tárgyra is. Ezek némelyike olcsó, vagy akár házilag is elkészíthető, és vannak olyanok, amelyek viszonylag sokba kerülnek ugyan, de csak egyszer kell őket megvenni. Fekhely. A macska fekhelye szinte bármi lehet: vásárolhatsz neki az állatfelszerelés-boltban foltmintás macskasátrat, amely önmagában is a szoba dísze, de a macskának pontosan ugyanúgy megfelel, ha magad készítesz házikót kartondobozból, párnával bélelve. Macskabútorok. Karmolófára minden macskának szüksége van, már csak azért is, hogy kevésbé tegyen kárt a bútorokban. Kaphatók mászókával egybekötött karmolófák nagyon sok pénzért, de aki ügyes, maga is elkészítheti, némi deszka, vastag faág és a rátekert durva kötél felhasználásával. Akár vásárolod, akár magad készíted, ne legyen túl alacsony, mert a macskák szeretnek két lábra állva, felfelé nyújtózkodva karmot élesíteni! Szállítóláda. A macska szállítása sokszor okoz gondot: a kartondobozból, vesszőkosárból könnyen kiszabadulhat, ezért - főként, ha sokszor kell utaztatni, pl. nyaralóba - érdemes beszerezni egy macskaszállító-ládát. Alomtálca. Az alomtálca tulajdonképpen bármilyen vízhatlan, lapos műanyag tál lehet, de legyen legalább tíz centi mély, és elég nagy ahhoz, hogy a macska kényelmesen forgolódhasson benne. Léteznek fedett macskaillemhelyek, amelyekből nem szóródik ki az alom. Magára az alomra nem érdemes sajnálni a pénzt: a macska ugyan elfogadja a közönséges homokot is, de a jó minőségű, nedvszívó almok elnyelik a szagokat! Nyakörv, póráz. Ha a macska kijár a házból, érdemes neki nyakörvet venni, amely jelzi, hogy nem kóbor állat, van otthona. A macskanyakörv abban különbözik a kutyanyakörvtől, hogy egy kis szakaszon rugalmas gumiszalagot varrnak bele, ami lehetővé teszi, hogy a macska kihúzza belőle a fejét, ha fennakadna valahol. Vannak, akik a macska nyakörvére apró csengőt erősítenek, hogy figyelmeztesse a madarakat a közelgő veszedelemre. Játékszerek. Macskajátékot, ezerfélét lehet kapni az állatfelszerelés-boltokban, de a macska ugyanolyan szívesen játszik egy papírgalacsinnal vagy parafadugóval is. Higiénia, egészségügy A macskának és az embernek kevés közös betegsége van, és ha az összes higiéniai és egészségügyi előírást betartod, szinte semmi esélye nincs annak, hogy elkapj tőle valamit. A helytelenül, nem kellően tisztán tartott macska viszont szenved az élősködőktől, könnyen megbetegszik, és néha az embert is megfertőzheti. Az állatorvost rendszeresen, legalább évente fel kell keresni az ajánlott oltások miatt, ezzel azonban még nem érkeztünk a dolog végére. Oltások. A macskák számára kötelezően nem írnak elő oltást, de van néhány fertőző betegség, amely ellen érdemes őket beoltani. Hogy milyen oltásokat kapjon a macska, azt az állatorvos döntse el. Ez függ például a tartás módjától: van olyan betegség, amit a csak lakásban élő macska nem kaphat el, más kórokozókat viszont akár a cipőnk talpán is hazavihetünk. Kijáró macskákat - különösen, ha erdő, mező van a közelben - érdemes beoltani veszettség ellen is! Élősködők. Akárcsak a kutyának, a macskának is sok kellemetlenséget okozhatnak a bolhák és egyéb külső élősködők. Ezeknél is nagyobb jelentőségűek azonban a belső élősködők (bélférgek), amelyek az emberre is veszélyesek lehetnek. Ezért a macska féregtelenítését nem szabad elhanyagolni. A macskák bőrgombásodása ugyancsak átterjedhet az emberre, ezért erre utaló jelek esetén (kerek, kopasz foltok az állat bőrén) azonnal állatorvoshoz kell fordulni. Toxoplazmózis. A macska szervezetében olykor megtalálható egy egysejtű élőlény, a toxoplasma, amely az ürülékkel kerül ki a szabadba. Felnőtt emberre nem jelent veszélyt, de várandós kismamák magzatára igen, ezért jobb, ha ők nem érintkeznek a macska alomtálcájával. Szőrzetgondozás. A legtöbb macska képes a szőrzetét saját maga karbantartani, ezért különösebb szőrzetgondozást nem igényel. A hosszúszőrű fajták filcesedő bundája azonban rendszeres fésülést, kefélést igényel. A mosakodás közben lenyelt szőrszálakat a macska időnként visszahányja; ha ez nem sikerül neki, akkor viszont a gyomrában "szőrlabda" képződhet, ami ellen ma már léteznek paszta formájában beadható készítmények. Higiéniai szabályok. A macska nagyon tiszta állat, de annyira azért mégsem, hogy bizonyos higiéniai rendszabályokat ne kellene betartani. A vele való foglalatosság után (főként, ha étkezni készülsz), moss kezet, és a macskát, bármilyen kedves is, ne csókolgasd. A szobában lakó cicát nyugodtan beengedheted az ágyadba, de ha kijár csavarogni, akkor aludjon inkább a saját kosarában! Sérülések. A macskák életében a két leggyakoribb sérülés a kandúrcsaták közben egymástól elszenvedett karmolás (mely sajnos nemritkán a szemet érinti), illetve a lezuhanás okozta végtagtörés. A közhiedelemmel szemben a macska, bármilyen ügyes is, nem esik mindig talpra, és magasból lezuhanva könnyen összetörheti magát. Sérülés vagy betegség kezelését mindig bízd állatorvosra! Ivartalanítás. A macska nagyon szapora állat, és a megszülető kiscicáknak nem könnyű gazdát szerezni. Az ivartalanítás megelőzi ezt a problémát, és egy sor kellemetlen viselkedésformát is megszüntet vagy enyhít. Az ivartalanított macska ugyanolyan kedves és játékos marad, mint előtte volt, és semmilyen egészségkárosodás nem éri attól, hogy nem lesznek kiscicái. Macskafajták Míg a többi háziállatot az ember speciális célok érdekében nemesített, formált, addig a macskának évezredeken át pontosan az volt a dolga a ház körül, mint ragadozóként a természetben: apró állatokra kellett vadásznia. Éppen ezért testalkata semmilyen változtatást nem igényelt, legföljebb a színezetében, illetve a szőrzet típusában alakultak ki eltérések. A régi macskafajták lényegében tájfajták, vagyis a területi elkülönülés, és nem a céltudatos tenyésztői munka alakította ki őket. Amióta azonban a városi macskatartás előtérbe került, s a macskakiállítások jóvoltából a macskatenyésztés versengő jellegű sporttevékenységgé vált, számos olyan fajta is kialakult, amelyek a vadonélő ősöktől már igen nagy mértékben eltérnek. Lássunk néhány ismert, jellegzetes példát! Sziámi macska. Az egyik legrégebb óta tenyésztett macskafajta, melynek sajátossága a testhőmérséklettől függő, ún. akromelániás színezet: a törzs és a fej világosabb, míg a pofa, a fülek, a lábak és a farok (vagyis a test hűvösebb részei) sötétek. A klasszikus sziámi macska robusztus, zömök állat, míg a modern típus nyúlánk, hosszúkás fejű, hosszú, vékony lábakkal és farokkal. Természete is eltér a macskáknál megszokottól: gazdájához kutyaként ragaszkodik, és könnyen tanítható. Perzsamacska. A perzsa is igen régóta ismert fajta, bár jelenlegi formáját csak később érte el: elődeire még nem volt jellemző a napjainkban ismert tömpe orr, és a szőrzetük sem volt ennyire dús. A perzsa zömök, testes macska, viszonylag rövid lábakkal és farokkal, széles koponyával és kicsiny fülekkel. Számtalan színváltozatban tenyésztik. Természete nyugodt, sokat alszik, de azért egyáltalán nem puhány, igazi macska! Brit rövidszőrű. A rómaiak által Nagy-Britanniába vitt házimacskáknak az ottani vadmacskákkal kereszteződve kialakult leszármazottja, mely a földrajzi elszigeteltségnek köszönhetően különült el egyértelműen az európai házimacskától. A brit macska nagytermetű, atlétikus állat, sűrű, tömött bundával és jellegzetes, telt bajuszpárnákkal, amelyek mosolygós, kerek arcot kölcsönöznek neki. Számtalan színben tenyésztik, melyek közül a legkedveltebb a kék és az ezüstcirmos. Maine coon. Észak-amerikai fajta, mely nevét a mosómedvéhez (raccoon) való hasonlatosságáról kapta. E hatalmas termetű, hosszú szőrű macskafajta cirmos példányainak keresztcsíkos farka téli bundában valóban a mosómedvéére emlékeztet. A fajtát eredetileg mint haszonállatot mutatták be egy mezőgazdasági vásáron: szívós, az időjárási viszontagságoknak ellenálló macska, amely nemcsak az egérrel, de a patkánnyal is elbánik. Abesszin. Igen ősi megjelenésű macska; mintha nem is háziállat, hanem vadonélő kisragadozó volna. Sárgásvörös szőrzetét egyenletes sötét spricceltség jellemzi. Mozgékony, aktív macska, fáradhatatlan vadász. Hosszúszőrű változata a szomáli. Birman. Az egyik legelegánsabb macskafajta, mely egyesíti magában a sziámi egzotikus színezetét, a perzsa pompás bundáját és az európai házimacska arányos testalkatát, csinos fejformáját. Szőrzete a perzsáénál kevésbé dús, és nem filcesedik, színe a sziámiétól annyiban tér el, hogy sötét lábainak végén a mancsok hófehérek. Burma. Keleti eredetű, viszonylag kis termetű, kecses macska. Bundája eredetileg csokoládébarna (bár ma már számos színváltozata van), szeme zöld. A sziámival való keresztezését tonkinéznek hívják. Manx. Sajátságos megjelenésű fajta, ugyanis farka többnyire vagy teljesen hiányzik, vagy csupán parányi csutak, bár léteznek teljesen ép farkat viselő példányok is. Az Írország közelében fekvő Man-szigetről származik, őse minden bizonnyal a brit cirmos. Hosszúszőrű változata a cymric. Skót lógófülű. A brit rövidszőrűre emlékeztető macska, melynek azonban a füle más macskákétól eltérően nem feláll, hanem a terrierekéhez hasonlóan előrebicsaklik. Ez a fülállás a fajta nem minden példányára jellemző; az álló fülű példányokat tenyésztésbe veszik, de kiállításon nem díjazzák. Rex. A rexmacskáknak több fajtája is létezik, közös ismertetőjegyük a kecses, vékony testalkat, a manószerű, gömbölyded fej és a göndör szőrzet. Magyarországon igen ritka fajták. Szfinx. Az egyik legkülönösebb megjelenésű macska, ugyanis szinte teljesen szőrtelen, csupasz bőrét legfeljebb hamvas pihék borítják, esetleg a farkon figyelhető meg némi szőrzet. Tartása éppen ezért nem egyszerű: érzékeny bőre rendszeres kezelést igényel, és könnyen meg is fázik. Vannak, akik idegenkednek tőle, ám erre semmi ok: mi is ugyanilyen furcsának tűnhetünk egy csimpánz szemében! Európai házimacska. Bár vannak igen különleges fajták, a mi jó öreg, megszokott cirmosunk (kormosunk, foltosunk stb.) nem marad le egyikük mögött sem. Akinek doromboló, kedves társra van szüksége, annak nem kell súlyos tízezreket fizetni érte: macskához jutni bármelyik utcasarkon lehet, és hidd el, az árva kiscicával nem jársz rosszabbul, mint a pedigrés ősök sarjával!

"A nagyobb méretű virágcserepeket a macska szemében semmi nem különbözteti meg az alomtálcától..."                 "Karmolófára minden macskának szüksége van, már csak azért is, hogy kevésbé tegyen kárt a bútorokban."                                               "A szobában lakó cicát nyugodtan beengedheted az ágyadba, de ha kijár csavarogni, akkor aludjon inkább a saját kosarában!"           "A régi macskafajták lényegében tájfajták, vagyis a területi elkülönülés, és nem a céltudatos tenyésztői munka alakította ki őket."                                             "Az egyik legkülönösebb megjelenésű macska, ugyanis szinte teljesen szőrtelen..."