Bömbi 2004. január 13-án született a Budapesti Állatkertben. Bár Mirza, az anya több kölyköt is felnevelt, Bömbiről nem tudott gondoskodni, mert nem volt teje. Így a megoldás egy dajkakutya lett, a siófoki állatmenhely eddigi lakója, Tarzan. A szuka kiváló pótmamának bizonyult, hiszen Bömbit nemcsak etette, hanem játszott vele, és hagyta, hogy a kisoroszlán hozzábújjon. Bömbi kezdetben csak evett és aludt, de ahogy telt-múlt az idő, egyre több időt töltött ébren. A kisoroszlán már egész korán kezdett érdeklődni a szilárd táplálék után, így elég hamar sikerült átszoknia a felnőtt oroszlánokéhoz hasonló élelemre. Persze ne gondoljon senki egész gazellákra, mert a menü megfelelő arányban összekevert darált húsból, tojásból, tejporból és némi ásványianyag-kiegészítésből állt. Ebből egyébként az apróság naponta háromszor kapott. Persze a dajkás nevelés az ápolóknak is sok gondot okoz: előkészítik a takarmányt, gondozzák az állatokat és naponta lemérik Bömbit. Az utóbbi azért fontos, hogy a kisoroszlán fejlődését nyomon követhessék, az esetleges problémákat időben észrevegyék. Sokan irigylik őket, mivel nagyszerű dolog egy csöppnyi nagymacskával foglalkozni, de a kölyök nem csak egy kedves szőrgombóc: hegyes fogaival és karmaival könnyen kellemetlenséget tud okozni a gondozóknak. Az első hat hétben Bömbi a közönség elől elrejtve nevelkedett, később üvegfalon keresztül csodálhatták a csöppséget. Ahogy tavasziasra fordult az idő, ideiglenes kifutót is kaptak, ahol szívesen tartózkodnak. És mi lesz az állatok sorsa ezek után? Nos, Tarzannak sikerült egy jó gazdit szerezni, Bömbi pedig valószínűleg egy másik állatkertben kap majd helyet. Még az is előfordulhat, hogy Afrikába, egy állatvisszatelepítéssel foglalkozó állomásra kerül majd.