Több mint 150 év hosszú, sötét időszak után újra eljött a hódok ideje a Kárpát-medencében. Egy 1996-ban megkezdett visszatelepítési program keretében 2004. október 25-én, hétfőn újabb negyven eurázsiai hódot telepítettek vissza a közép-tiszai tájvédelmi körzetbe, a Tiszasüly közelében lévő csatlói holtágba. A programot a WWF Magyarország kezdeményezte, legutóbb a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei tiszalúci Holt-Tiszánál engedtek szabadon 15 rágcsálót.

A csatlói holtág új lakóit korábban Németországban fogták be, ahol az Európában megmaradt négy eredeti populáció egyike található. A visszatelepített állatokat mikrochipekkel látták el, hogy nyomon követni, és később azonosítani tudják őket. A visszatelepítés általában holtágakba történik, mert a hódok nem nagyon viselik el az állandó vízszintingadozást, ami egy folyó áradása-apadása során többször bekövetkezik egy évben. Többek között ezért építenek gátakat a kisebb vízfolyásokra.

A telepítést a hírmondónak megmaradt, egymástól elszigetelődött négy európai állományból: a franciaországiból, a németországiból, a norvégból (ezt már 1845-ben védetté nyilvánították) és a keleti alfaj Voronyezs környékén fennmaradt népességéből kezdték meg. Az első próbálkozásokra az 1920-as években Svédországban került sor. A német telepítések a hatvanas években kezdődtek az akkor kétszáztíz egyedet számláló elbai állományból. Ugyanabban az időben kezdődött a munka Svájcban is - tudható meg a wwf.hu oldalról.

Az eurázsiai hód (Castor fiber) régen őshonos állatfaj volt az egész északi féltekén, kivéve a trópusi területeket. Hazánkban is megszokott állat volt egészen a XIX. századig, de a mértéktelen vadászat miatt egy évszázada gyakorlatilag teljesen eltűnt az ártéri erdőkből, amelyek otthonául szolgáltak. Az utolsó írásos adat az 1850-es évekből származik, ekkor lőtték ki az utolsó hódok egyikét a Komárom-Esztergom megyei Ács község közelében. A hódokat értékes prémjük miatt ejtették el számolatlanul, a vadászat az utolsó egyedig tartott. A természetes ártéri erdők képéhez hozzátartozó hódok életmódjukkal hozzájárultak környezetük változatosságához. Visszatelepítésük azért fontos, hogy élőhelyeik eredeti arculata helyreálljon és a faji sokszínűség által mind jobban erősödjön, stabilabbá váljon. A hódok nagyszerűen végezték szabályozó szerepüket a természetben. Várakat és gátakat építenek maguknak, amelyek sok más állatfajnak is otthont, élőhelyet és táplálkozási lehetőséget biztosítanak.

Hazánkban először Gemencen, legnagyobb ártéri erdőnkben történt újratelepítés, a program 2000-ben tavasszal, a Hanságban folytatódott, ahol akkor 14 állatot engedtek szabadon, majd ősszel egy hattagú család telepítése növelte az állományt. A következő évben a Felső-Tisza vidéke került sorra. A tervek szerint a telepítések fokozatosan kiterjednek a Tisza egész magyarországi szakaszára.

A hódok újbóli megtelepedését nagyban segíti az a tény, hogy élőhelyeikről nem kipusztultak, hanem kipusztították őket, tehát az életbenmaradásukhoz szükséges feltételek sok helyen ma is adottak. Továbbá túlélésük esélyét növeli, hogy ösztönösen ügyelnek a genetikai sokféleségük fenntartására, soha sem véletlenszerűen választanak maguknak párt. A genetikailag hasonló hódok - a közeli rokonok - nagy ívben elkerülik egymást, a beltenyészet nem szokott előfordulni.

A WWF Magyarország tudomása szerint jelenleg csaknem 400 eurázsiai hód él hazánkban. Többségük - leszámítva a Szigetközbe Ausztriából beszivárgottakat - visszatelepített, a cél egy 1000 egyed körüli stabil populáció kialakítása. A telepítések helyét a WWF Magyarország táblával jelöli meg, amelyen felhívja a figyelmet az állat jelentőségére. Egyebek között arra, hogy az erős metszőfoggal, pikkelyes farokkal rendelkező faj elsősorban lágyszárú növényeket fogyasztja, így semmi alapja sincs annak a hiedelemnek, hogy erősen pusztítja a halállományt.