A makik kizárólag Madagaszkár szigetén élő félmajmok. Tudományos nevüket (Lemuridae) a rómaiak lemúrjairól, a halál után hazajáró és kóborló lelkekről kapták, tekintettel éjjeli életükre és pokoli kiáltozásukra. Az indiai-óceáni sziget több mint ötven makifaj otthona, ezek közül többet az elmúlt húsz évben fedeztek fel – hála a természetvédőknek és a fajok fennmaradásáért küzdő genetikusoknak. Seal-förge maki Az új fajok felfedezése a nebraskai Henry Doorly Állatkert genetikusai által vezetett kutatócsoport nevéhez fűződik. Az egyik fajra Madagaszkár keleti partvidékén, az esőerdőben bukkantak, és a természetvédelmi mozgalom egyik kiemelkedő alakja Ulysses Seal III emlékére, Seal-fürge makinak (Lepilemur seali) nevezték el – áll a kutatócsoport közleményében. A másik fajra a sziget nyugati partvidékének csapadékszegény erdőségeiben találtak rá, és a régió neve után Mitsinjo-fürge makinak nevezték el (Lepilemur mitsinjonensis). Mitsinjo-fürge maki A kutatócsoport 1998 óta vizsgálódik Madagaszkáron. Hat év alatt közel 1800 makit fogtak be DNS-vizsgálat céljából, majd természetesen szabadon engedték őket. A sajtóközlemény szerint a kutatás részleteiről a főemlősökkel foglalkozó nemzetközi szaklap, az International Journal of Primatology 2005 decemberi száma számol be. Az elmúlt húsz évben a mostani kutatással együtt öt új fajt és két kihaltnak hitt fajt fedeztek fel. A mostani felfedezés előtt utoljára 1997-ben német zoológusok bukkantak rá kihaltnak hitt fajra, a szőrös fülű törpemakira (Allocebus trichotis). Ez a faj az egyik legkisebb makifaj, tömege csupán 80 gramm.