Az elképesztő pusztítást véghezvitt karácsonyi cunaminak számos csodás módon megmenekült túlélője volt, akiket tartson meg továbbra is jó egészségben az ég. Viszont a leginkább bámulatra méltó meneküléseket az állatok és az őskori állapotok között élő törzsek hajtották végre. Sokak szerint ismét bebizonyosodott, hogy az állatok rendelkeznek az úgynevezett hatodik érzékkel, aminek életüket köszönhették.

A geographic.hu több írást jelentetett meg e témában. Tény, hogy a délkelet-ázsiai szökőárnak vadon élő állatok nem estek áldozatul, ami tovább erősíti azt a régi feltételezést, hogy az állatok megérzik a természeti katasztrófák közeledtét. A Sri Lankán több tízezer emberi áldozattal járó szökőár után a mentőcsapatok elmondása szerint egyetlen állati tetemet sem találtak. Nem hogy elefánt, még egy mezei nyúl sem esett áldozatul a szigetországban - jelentette a Sri Lankai természetvédelmi hatóság. Pedig a víz 3,5 kilométer mélyen benyomult Sri Lanka legnagyobb vadvédelmi területére, a Yala Nemzeti Parkba is. A park több száz elefánt, sakál, szarvas, krokodil otthona, és közülük egy sem pusztult el a hatalmas szökőárban. A cunami érkezése előtt egy órával többen megfigyelték a nemzeti parkban, hogy az elefántok teljes erőből rohannak el a partról.

Hagyományosan öt érzéket - látás, hallás, szaglás, ízlelés, tapintás - szoktunk elkülöníteni. Ha tágabb biológiai értelemben vesszük, akkor az állatoknak nemcsak hatodik, de hetedik, nyolcadik, sőt, ki tudja hányadik érzékük is van (bár ezek jó részét némi ügyeskedéssel be lehet "tuszkolni" a hagyományos érzékek közé). Sok állat érzékeli az elektromos, a mágneses mező változásait, a gravitációs anomáliákat stb. Ha azonban valamilyen "természetfölötti" képességekre gondolunk, akkor nagy biztonsággal kijelenthetjük, ilyennel nem rendelkeznek.

Régóta ismert, hogy földrengések előtt az állatok szokatlanul viselkednek. Az egyik legkorábbi feljegyzés Kr. e. 373-ból származik: a történészek leírták, hogy az állatok - többek közt patkányok, kígyók és menyétek - napokkal a várost romba döntő földrengés előtt elmenekültek a görög Helicéből.

Sokak szerint az, amit az állatok hatodik érzékének nevezünk, az valójában az öt érzéknek valamilyen kifinomult együttese, összeadódása. Bizonyított tény, hogy egyes állatfajok, például a madarak vagy a méhek érzékelik a Földet körülvevő mágneses erőteret. A madarak eszerint tájékozódnak éjszakai repülésnél, a méhek pedig így érzékelik a közeledő viharokat. Ilyen érzékelő képességgel az ember nem rendelkezik - ám a cunami elől történt megmenekülését a vadállatok többsége azoknak az érzékszerveinek köszönheti, amelyek az emberben is megvannak. A lényeges különbség az, hogy az állatokéi sokszorosan érzékenyebbek a mieinknél.

Ráadásul, ami az embernél az egyik legkevésbé fejlett érzék, sok állatnál a legfejlettebb: a tapintásról van szó. A végtagokkal való tájékozódás és információgyűjtés az állatvilágban elterjedt dolog. A rovarok között több faj úgynevezett szubsztrát hangok segítségével tájékozódik: ezek olyan hanghullámok, amelyek a talajon, a faágakon, leveleken át terjednek. Az elefántok a talpukon keresztül szintén képesek a talaj rezgéseit érzékelni. Ez magyarázza, hogy e vastagbőrűek idejében elmenekültek a szökőár elől, amelyet roppant erős földrengés előzött meg. Az elefántok olyan helyeken is érzékelték a katasztrófát - például India belső részein - ahol az emberek semmit sem vettek észre.

Hogy az ember rendelkezik-e a hatodik érzéknek nevezett valamivel, azt meglehetősen nehéz eldönteni. Tény, hogy az India-óceán eldugott szigetein élő őslakos törzsek időben elmenekültek a szökőár elől. Az antropológusok szerint a szél, a tenger és a madarak mozgásának ősi tudása menthette meg a ősi törzsek tagjait. Annyira benne élnek a természetben, hogy érzik a szél illatát, meg tudják állapítani a tenger mélységét evezőlapátjuk hangjának segítségével - ezt már nyugodtan lehet hatodik érzéknek nevezni.